FacebookSatartlapGoogle bookmarkTwitter

2011.01.22.

Péntek délután az Illovszky Rudolf Stadionban vettek végső búcsút Mathesz Imrétől szerettei, barátai, tisztelői és egykori játékostársai. A Vasas egykori kiválóságára játékostársai emlékeznek.

Mathesz Imre a Vasas saját nevelésű futballistája volt, 265 NB I-es mérkőzésen szerepelt az angyalföldieknél, a hatvanas években négy bajnoki címet (1960, 1961, 1965, 1966) szerző gárda egyik kulcsembere volt. Mészöly Kálmán, az angyalföldiek aranycsapatának oszlopos tagja nemcsak a Vasasban, hanem a válogatottban is játszott együtt a kiváló jobbfedezettel, az 1966-os világbajnokságon mindketten tagjai voltak a brazilok ellen 3:1-re diadalmaskodó együttesnek.

- Borzasztó ez a haláleset, mikor megtudtam a szomorú hírt, nem akartam elhinni, hogy ilyen tragikus körülmények között vesztettük el Imrét - fogalmazott Mészöly Kálmán. - Rendkívüli tehetség volt, szenzációsan látott és passzolt a pályán, rendre nagyszerű labdákkal hozta helyzetbe a társakat. Sokoldalú játékos volt, előfordult, hogy a helyemen kellett játszania a védelemben, és ott is remekül megállta a helyét, annak ellenére, hogy viszonylag alacsony volt a poszthoz. Az ezerkilencszázhatvanhatos világbajnokságon a brazilok elleni emlékezetes mérkőzésen neki kellett volna fognia Pelét, aki azonban azon a meccsen végül nem játszott. Abból a világbajnoki csapatból mindenki klasszis futballista volt, és Imrének stabil helye volt a gárdában. Edzőnként is kiemelkedő tudású volt, mindent elmond róla, hogy a Kaposvárt négy év alatt a harmadosztályból az élvonalba vezette. Felemelő volt, hogy búcsúztatására ilyen sokan elmentek a volt játékostársak közül, nagy számban voltak ott Kaposvárról is, rengetegen tisztelték és szerették őt.

A hatvanas évek nagy Vasasának kiválósága volt Ihász Kálmán is, aki már kisgyerekként jól ismerte Mathesz Imrét, s az angyalföldi csapat mellett szintén játszott együtt vele a válogatottban.

- Imrével egészen kiskorunk óta ismertük egymást, együtt nőttünk fel Zuglóban, már a Vasas-évek előtt is sokat voltunk együtt. A pályán a legnagyobb erénye az volt, hogy rendkívül fegyelmezett, megbízható játékos volt, minden egyes mérkőzésen képes volt tudása legalább nyolcvan százalékát nyújtani. A legsportszerűbb labdarúgók egyike volt, akit valaha ismertem, előfordult, hogy fedezetként egy teljes szezonon keresztül nem kapott bírói figyelmeztetést. Amikor az Austria Wientől hazajött a Vasasba, napok alatt sikerült beilleszkednie, és bár abban az időben rengeteg kiváló játékos volt a posztján, mégis válogatott tudott lenni. Megbízható partner volt a pályán, nagyszerűen megértette magát a társakkal, mindig lehetett rá számítani. Egyszerű, szerény, kedves ember volt, soha nem volt konfliktusa egyetlen csapattársával sem. Nagyon megrázott az elvesztése, halála előtt néhány héttel még együtt ültünk a lelátón a Vasas mérkőzésein.

Dunai Antal legtöbbször ellenfélként találkozott Mathesz Imrével, a hatvanas évek második felében az Újpesti Dózsa játékosaként került szembe a pályán a Vasas fedezetével, de az olimpiai válogatottban néhány alkalommal egy csapatban is szerepeltek.

- Talán a mai fiatalok számára megdöbbentően hangzik, de Mathesz Imrét játékstílusa alapján leginkább a Barcelona két jelenlegi klasszisához, Iniestához és Xavihoz lehet hasonlítani - fogalmazott Dunai Antal, aki pályafutása során ellenfélként többször is játszott Mathesz Imre ellen. - A kis területen való játékokban kiemelkedően kreatív, technikás játékos védjegye az volt, hogy mozgásával ellentétes irányba játszotta meg remek ütemérzékkel a labdákat. Nemcsak a pályán tűnt ki társai közül, játéktudása mellett emberi értékei miatt is tisztelték, szerették egész életében.