FacebookSatartlapGoogle bookmarkTwitter

Ihász Kálmán 70 éves!

2011-03-07 13:58

A Vasas olimpiai bajnok legendája, az egykori balhátvéd, ötvenkilenc éve elkötelezettje a piros-kék színeknek.

Majd hatvan év, a centenáriumára készülő Vasas történetének több mint a fele az Ön szeme előtt játszódott le.
- 1953-ban nagybátyám Ihász Antal, aki később hosszú évekig a klub utánpótlásedzője is volt, vitt el a Népligetbe és ajánlott be Szabolics Vili bácsinak a kölyökcsapat edzőjének. Végig jártam a szamárlétrát, bár az ifjúsági csapatban már csak keveset szerepeltem, hiszen Illovszky Rudolf „kiemelt” és felvitt a nagyokhoz. Tizenhét évesen pedig Raduly József posztján és helyén, az NB I-ben is bemutatkoztam jobbszélsőként. Erre 1958 júniusában Szombathelyen került sor, közvetlenül a svédországi világbajnokság után Kovalik - Kárpáti, Kontha, Sárosi - Bundzsák, Berendy - Ihász, Bárfai, Szilágyi I., Mathesz, Lenkei összeállításban szerepelt a Vasas.

Az emberek azonban leginkább arra emlékeznek, hogy a Vasas balhátvédje: Ihász Kálmán. Ha nem tévedek a  363 lejátszott elsőosztályú mérkőzése zömén a hátvédsorban, az oldalvonal mellett szerepelt.
- Ez így van, de a pályafutásom kezdetén a játéktér számos pontján megfordultam. Tizenkilencszer az ellenfelek hálóját is bevettem, most hirtelen egy távolról elért gólom jut eszembe, amit Gelei Jóska barátomnak rúgtam. Ezt, ha találkozunk mindig fölemlegetem neki, de azt is mondom, hogy ne keseredjen, mert én még „igazi” kapusoknak, Grosics Gyulának, Gellért Sándornak, Gulyás Gézának is bevettem a hálóját.

Az elért eredményeit szinte lehetetlen felsorolni. A piros-kék klub négy bajnoki címének is részese, de nemzetközi szintéren is számos emlékezetes csatának volt közelről tanúja.
- Csak kiragadni tudok dolgokat, például egy BEK mérkőzést a Bernabéuban a Reál Madrid ellen, több Közép-európai Kupa találkozót, de ami leginkább megmaradt: az 1967 telén a Hexagonal tornán aratott diadal Chilében. A brazil Santos, az uruguayi Penarol és a hazai Colo-Colo előtt nyertünk. Ezek nem akármilyen csapatok voltak akkoriban. Olyannyira népszerűek lettünk Dél-Amerikában, hogy a következő években szinte hazajártunk oda.

A válogatottban is többször pályára lépett, és olimpiai bajnok lett 1964-ben Tokióban. Lehet sorrendet állítani az emlékek között?
- Az olimpiai bajnoki cím egészem magasztos dolog, olyan aminek súlyát csak hosszú évek elteltével tudja igazán felmérni az ember. Érdekes, hogy ezt Lakat Karcsi bácsi, már akkor elmondta nekünk, persze mi hittük is meg nem is. Az olimpiai válogatott mestere remek csapatot rakott össze, ötvenhárom előkészületi mérkőzéssel a lábunkban utaztunk ki Tokióba, és nem is tudott megállítani minket senki.
Magát az olimpiai hagyományőrzést egyébként rendkívül fontos dolognak tartom, tagja vagyok a MOB-nak és az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségében is szerepet kaptam, igyekszem aktívan tevékenykedni ezeken a helyeken.

Pályafutása viszont nem zárult egészen felhőtlenül.
- Igen, maradtak bennem kisebb „tüskék”. 1969-ben az emlékezetes marseilles-i mérkőzésen játszottam utoljára a válogatottban, pedig én cseppet sem éreztem, hogy a „mi időnk lejárt” volna. 1973-ben Baróti Lajos edzősködése idején a Vasasból is kimaradtam, a frissen igazolt Kántor Mihály játszott a helyemen, egy idő után egyértelművé vált számomra, hogy Lajos bácsi nem számol velem komolyan, így 32 évesen a befejezés mellett döntöttem.

És következett a legendás búcsúmeccs, ahol soha nem látott tömeg gyűlt össze a Fáy utcában.
- Diplomaszerzés előtt álltam a TF-en sportszervezői szakon, úgy gondoltam össze tudok hozni egy búcsúmeccset nemcsak magamnak, hanem a barátaim, Farkas Jancsi és Mészöly Kálmán számára is. 1974. február 28-án került erre sor, azt hiszem sokak számára lett ez kitörölhetetlen emlék.

Következett a civil élet?
- Bár edzői végzettségem is volt, a kispadok világa nem vonzott, sportvezető viszont szívesen lettem volna, a diplomám is predesztinált erre, de nem karolt fel senki. A családomat viszont el kellett tartanom, így a meglévő kötödém felé fordítottam minden energiámat. A sport azonban itt sem maradt ki az életemből, hiszen gyártottunk a Vasasnak is mezeket.

Hetven év, kerek életút. Sokan gratuláltak?
- Az MLSZ pénteken szervezett egy kisebb ünnepséget, számos barátom hívott fel és természetesen a család is köszöntött. Csodálatos ajándékot kaptam tőlük, a fiam és az unokám létrehozta a www.ihaszkalman.hu weboldalt, ezekben a percekben is ezt böngészem, jó elmerülni az emlékekben.

A mai Vasassal milyen a kapcsolata?
- A hazai bajnokikon rendszerint ott vagyok az Illovszky-stadionban. Nagyon örültem a győri sikernek, 1:0 után folyamatosan próbáltam követni a történéseket az interneten. A centenárium évében remélem sikeres tavaszunk lesz.

ja

2011.március 07. forrás: VASAS SC honlap