2014.10.11.
friss lépek ! 2014.10.12.
friss lépek ! 2014.10.13.
friss lépek ! 2014.10.14.

Tokiói hősök visszatértek...
2.rész

 

A szombati nap is fárasztó, ám élményekben meglehetősen gazdag volt a magyar küldöttség számára a ’64-es tokiói olimpia 50. évfordulójára szervezett emléktúrán.

 

A magyar delegáció először a felé a Komazava-stadion felé vette az irányt, amelyben labdarúgó-válogatottunk 6-5-re legyőzte Jugoszláviát fél évszázaddal ezelőtt.

A stadionban a hagyományoknak megfelelően ismét felvonultak a nemzetek; a magyar zászlót, akárcsak egykoron, Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes gerelyhajító vitte.

Az eseményen beszédet mondott Takeda Cunekazu, a Japán Olimpiai Bizottság elnöke, valamint Mori Josiro, a 2020-as tokiói játékok szervezőbizottságának elnöke.


Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke két díjat is átadott, mindkettőt japán sportolónak. Az egyiket Kimihara Kodzsi kapta, aki ’64-ben hetedikként ért célba maratonfutásban, s azóta is példaképe a fiataloknak – jelenleg, 73 évesen sem hagyta abba a sportolást. Posztumusz elismerésben részesült Szakai Josinori, a ’64-es szervezőbizottság elnöke, a díjat özvegye és két gyermeke vette át.
A megemlékezésen Ono az egykori tornász bronzérmes gárda tagja gyújtotta meg az olimpiai lángot.

A küldöttségek ezután átbuszoztak az Olimpiai Stadionba, amelyet ugyan már bontani kezdtek, készülve a ’20-as játékokra, ám a jelenlévők még utoljára megtekinthették a legendás helyszínt.

Ebben az arénában tartották hajdan a megnyitót, a magyar-csehszlovák labdarúgódöntőt, de itt szerzett ezüstérmet két gerelyhajítónk, Kulcsár Gergely és Antal Márta is.


Gelei József, Komora Imre, Ihász Kálmán, Palotai Károly, Szentmihályi Antal

Aranyérmes futballcsapatunkat öten képviselik az emléktúrán, valamennyien elérzékenyülve emlékeztek vissza az ötven évvel ezelőtti sikerre.


A delegációk ezt követően díszebéden, majd hajókiránduláson vettek részt, meglátogatták az Edo múzeumot, végül egy elegáns étteremben zárták a napot.

A vasárnapi programban különböző kulturális és vallási helyek megtekintése szerepel(t).


A Fudzsi-hegy helyett a magyar szempontból kiemelt helyszíneket járta be küldöttségünk a ’64-es tokiói olimpia 50. évfordulójára szervezett emléktúrán hétfőn.

A volt olimpiai falu nemzetközi tere

A magyar delegáció először a korábbi olimpiai faluba látogatott el, amely jelenleg állami finanszírozású oktatási központként üzemel, és fiatal külföldieket fogadnak benne rövidebb-hosszabb időre. Ötven év alatt a növényzet sokat változott és új épületeket is felhúztak, ennek köszönhetően elsőre sokan nem ismertek rá – idővel azért előbukkantak az emlékek.

Bodnár András, Tokió olimpiai bajnok vízilabdázója elmesélte, hogy kerítéssel teljesen elkülönítették a férfiakat és a nőket, és bár a nők bemehettek a férfiak részére, fordítva nem volt átjárás.

A magyar küldöttség ezután az egykori uszoda felé vette az irányt, ahol Kárpáti György emlékezett vissza a pólódöntőre, a szovjetek elleni diadalra. Sajnos az uszodába nem lehetett bejutni, Japánban ugyanis épp most ünnepelik a Sport napját, és egész napos tv-felvételt készítenek a ’64-ben futurisztikus épületnek számító létesítményben.

A legkellemesebb meglepetés utána következett, mert kiderült, hogy a Waszeda Egyetemen fogadják a küldöttséget. Már a bejáratnál lelkesen képviselték az egyetem képviselői a ’64-es tokiói olimpia magyar vívóbajnokait. A jelenlévők közül Rejtő Ildikó kétszer, Sákovicsné Dömölky Lídia, Tóthné Juhász Katalin és dr. Kausz István egy-egy alkalommal állhatott fel a dobogó legtetejére ötven évvel ezelőtt.

Az akkori vívócsarnok most az egyetem központi sportcsarnokaként funkcionál, de a falon emléktábla hirdeti a fél évszázada elért magyar sikereket. Rejtő Ildikó szerint semmi sem változott a teremben, meghatódottan lépett az egykori csapattársaival a számára szentélynek számító épületbe.

Az esős időben a két bajnoknő, Rejtő Ildikó és Sákovicsné Dömölky Lídia mosolyogva, spontán vívni kezdett az esernyővel.

Dr. Bodnár András és felesége dr. Nagy Zsigmonddal a toronyban

Útban vissza a szállodába, a küldöttség még ellátogatott az Eiffel-torony mintájára felhúzott Tokiói toronyhoz, amely az ötkarikás játékok idején már ugyanígy állt. A tájfun előtti egyre felhősebb időben túl sokat nem lehetett látni a városból.

Komora Imre, Tokió labdarúgóbajnoka a buszhoz visszaérve, látván csapattársa meghatódottságát, megölelte Sákovicsné Dömölky Lídiát, és a következőket mondta a körülötte állóknak:

„Az ilyen pillanatokért érdemes élni, és rendkívül hálás vagyok a MOB-nak, hogy ötven évvel Tokió után újra átélhetjük, mit is jelentett akkor sportolónak, bajnoknak lenni.”

A magyar küldöttség programja kedd este nagykövetségi fogadással zárul.

október 14.
Hazánk nagykövetségén zárult a magyar küldöttség tokiói emléktúrája.

A magyar küldöttség kedd este a tokiói magyar nagykövetségen vendégeskedett az 1964-es olimpia 50. évfordulójára szervezett emléktúra zárásaként.

Szerdahelyi István tokiói magyar nagykövet ünnepi beszédében hangsúlyozta:

„Öt évtizede Tokió megmutatta a világnak, mennyit fejlődött a II. világháború után. Magyarország nyolc évvel az ’56-os forradalom után hasonló cipőben járt. Mindkét nemzet szabadságszerető, tehetséges, sikeres, ami teremtette a japán-magyar barátság alapját. Biztos vagyok benne, hogy Tokió hat év múlva is sikeres olimpiának ad otthont” – fogalmazott Szerdahelyi István.

Az ünnepségen szintén beszédet mondott Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, a NOB tagja, melyben kiemelte:

„A nagykövetség és annak munkatársai rengeteget segítettek az emléktúra megszervezésében, amiért hatalmas köszönet illeti őket. Nagyon bízom benne, hogy a MOB folytatja ezt a hagyományt, és négy év múlva Mexikóvárosba is ellátogathatnak a ’68-as érmesek. Az az olimpia számomra különösen kedves, hiszen akkor szerepelhettem először a játékokon.”

A sportvezető gratulált Tokió hőseinek, és aláhúzta: az ott szerzett tíz arany és huszonkét érem bebizonyította, hogy érdemes dolgozni, kitartóan edzeni.

A sportolók közül elsőként Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó mondott köszönetet a MOB-nak és az Olimpiai Bajnokok Klubjának, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen hetet töltöttek a japán fővárosban.


Sákovicsné Dömölky Lídia, majd Hesz Mihály ugyancsak elmondta, rendkívül hálásak azért, hogy egy hétig újra korábbi csapattársaikkal ünnepelhették a fél évszázaddal ezelőtti sikereket.

Az est egyik fénypontja az volt, amikor a magyar csapat ’64-es tolmácsa, akit mindenki csak Jucinak szólított, megjelent az ünnepségen. Az akkor még csak 18 éves japán lány úgy tanult meg magyarul, hogy előtte négy évig az egyik követségi attasé gyermekeire vigyázott, és tanította őket japánul. Kiderült, hogy apja betegsége miatt kellett dolgoznia 14 évesen, szüksége volt a pénzre. Szinte hihetetlen, hogy hallás után folyékonyan, akcentus nélkül megtanult magyarul, és a mai napig hibátlanul beszéli. Makray Katalin, Rejtő Ildikó és Tóthné Juhász Katalin elérzékenyülten ölelték át a társadalmi munkában azóta is a magyar turizmusért dolgozó hölgyet.

Az est másik felejthetetlen pillanatát egy 25 éves, félig japán, félig magyar fiatalember, Kaneko Mijui Attila okozta. Magyar édesanyától született 1989-ben, és hatéves korától egy évtizeden át Budapesten tanult a legjobb zeneiskolákban. Jelenleg ott tart, hogy évi nyolcvan koncertje van a világ jelentős zenei központjaiban – ezen az estén is elvarázsolta a jelenlévőket. Schmitt Pál nem véletlenül ajándékozta meg egy, az olimpiai bajnokoknak járó érmével.

Az est előtt a delegáció a Japán Művészeti Akadémián tett látogatást, ahol egy japán növendék magyarul elénekelte a Himnuszt, majd egy Japánban tanuló magyar klarinétművész, Kohán István mutatta meg tudását.

A küldöttség 2014 október 15.-én 18:10-kor érkezik a Liszt Ferenc repülőtérre,
a Lufthansa LH 1340-es járatával.

forrás: MOB

 

forrás: telesport

 

forrás: mob.hu