Google bookmark

„A magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott 1960. április 24-én – csaknem ötven esztendővel ezelőtt – csodálatos eredményt ért el: az UEFA Ifjúsági Tornán a bécsi döntőben a nagyszerű román csapatot legyőzve 2-1-re nyert. A siker jelentősége ma, fél évszázaddal a torna után is tisztán látható, a világraszóló győzelem örömmel töltötte el minden magyar ember szívét. Az 1960-as csapat tagjait köszönti a Magyar Labdarúgó Szövetség Telkiben a Globall Football Park & Sporthotelben…”

E szövegű meghívót a közelmúltban Salgótarjánban ketten is megkapták: Krajcsi József és Menczel Iván, az SBTC egykori játékosai, akik annak idején tagjai voltak a nagyszerű diadalt elért aranyérmes gárdának.

Az NDK ellen 2-0-ra, Törökország ellen 3-0-ra nyertek a magyarok, az NSZK ellen 1-1-es döntetlent értek el, majd az elődöntőben hosszabbításos mérkőzésen a portugálok elleni 2-1-el harcolták ki a fináléba kerülést, ahol a románokkal szemben szintén nagy izgalmak közepette (az ellenfél ugyanis nem sokkal a mérkőzés befejezése előtt tizenegyest hibázott) sikerült győzedelmeskedni.

Az elsőt követő négy meccsen a Száger György (FTC), – Menczel Iván (SBTC, Tatabánya, Vasas), Mészöly Kálmán (Vasas) Káposzta Benő (Újpest) – Galambos Antal (Honvéd), Kürtösi László (SZEAC), Ihász Kálmán (Vasas) – Faliszek Sándor (MTK, Újpest, Eger), Kékesi Mihály (Vasas, MTK) Farkas János (Vasas), Krajcsi József (SBTC) összeállításban játszott a magyar csapat.
A keret többi tagja is kiváló játékos volt: Dujmov (Dunai II.) Antal (Baja, Pécs, Újpest), Gál Árpád (MTK, Eger), Künsztler Emil (Szállítók), Muzslai József (FTC), Nagy Béla (Újpest, Komló, Dunaújváros).
A felsoroltak közül Farkas János, Kürtösi László, Nagy Béla és Száger György sajnos már elhunyt, kilencen (Dunai Antal, Galambos Lajos, Gál Árpád, Ihász Kálmán, Káposzta Benő, Kékesi Mihály, Krajcsi József, Menczel Iván, Mészöly Kálmán) viszont elfogadták az MLSZ meghívását és ott voltak Telkiben a tiszteletükre rendezett megemlékezésen.

A szakmai stábot – amelyben a már ugyancsak eltávozott Hoffer József volt a szövetségi kapitány, Kapocsi Sándor pedig a szövetségi edző – dr. Árky Nándor sportorvos képviselte.

– Milyen volt az ünnepség légköre s milyen érzéseket váltott ki az érintettekben? – érdeklődtünk a két egykori stécistától.

Krajcsi József – akit a csapatkapitány, Ihász Kálmán a Nemzeti Sport hasábjain Malonyai Péter összeállításában „remek szélsőnek, hűséges ember”-nek nevezett – számára újra megelevenedtek azokat az érzések, amelyek Bécsben az eredményhirdetéskor is hatalmukba kerítették. Tizenkilenc évesen akkor is könnyes szemmel hallgatta a magyar himnuszt és élte át azt az élményt, hogy a lelátón az örömittas szurkolók a piros-fehér-zöld zászlókat lobogtatták.

Ezúttal is meghatódott, amikor újra elsősorban nekik szólt nemzeti imánk, miközben kivetítették az egykori csapatképet is. Kisteleki István MLSZ-elnök – aki az aznapi közgyűlésen mondott le tisztségéről – köszöntötte az 1960-as sikerkovácsokat, majd adta át nekik egyenként a direkt erre az alkalomra készített, névre szóló kristályvázát.

– Életre szóló hatást gyakorolt rám, hogy a Stécé színeiben NB I-ben futballozhattam és, hogy megadatott számomra – sőt Salgótarjánból kettőnk számára – ez az Európa-bajnoki cím – mondta Krajcsi József.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Menczel Iván is. Ő a későbbiekben még rangosabb címig is eljutott, hisz’ 1968-ban Mexikóban olimpiai aranyérmes is lett, de a bécsi győzelmet mint az első nagy sikert élte meg. Annál is inkább kedves volt számára az UEFA tornán szerzett első helyezés, mert már az egy évvel korábbi, 1959-es csapatban is szerepelt – mások mellett Albert Flóriánnal, Solymosi Ernővel – de akkor Bulgáriában „csak” harmadikok lettek.

– Nem lehet szavakba önteni, amit akkor fiatal tarjáni srácként az osztrák fővárosban éreztem s ugyancsak nehéz leírni a mostani köszöntés, elismerés hangulatát. Ráadásul mindketten – Krajcsi József is és én is – most jártunk először a nemrégiben létesített telki labdarúgócentrumban, amely – meg kell hagyni – valóban gyönyörű s minden igényt kielégít. Jó volt újra látni a régi játszótársakat is, és közösen emlékezni az ötven évvel ezelőtti szép napokra– fejtette ki véleményét Menczel Iván.

Küldöttként vett részt az MLSZ-közgyűlésén és az azt megelőző ünnepi aktuson Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke. Ő egykoron – 1962 és ’70 között – ugyancsak az idén 90 esztendős SBTC kiváló játékosa, majd vezetője volt.

– Örömömre szolgált és nagy büszkeséget jelentett számomra, hogy volt klubtársaim közül ketten is rászolgáltak arra, hogy aranyérmes ifjúsági válogatott tagjai legyenek s ezáltal kiérdemelték, hogy európai elsőségük 50. évfordulóján méltó megemlékezésben részesüljenek. Nemcsak számukra volt emlékezetes ez az esemény, hanem valamennyiünk számára, akik ott lehettünk ezen a napon Telkiben. Különösen szép gesztus volt, amikor a Mészöly Kálmán – aki a köszöntöttek nevében kapott szót – maga mellé invitálta a mikrofonhoz Ihász Kálmán csapatkapitányt is – mesélte Ferencz Gyula.

Az ötven évvel ezelőtt Európa legjobb ifjúsági válogatottjává avanzsált magyar csapat tagjai aktív korukban ellenfelek voltak ugyan a pályán, a zöld gyepen, de akkoriban is jó viszonyban, barátságban voltak egymással. Saját kezdeményezésükre magánemberekként azóta is több-kevesebb rendszerességgel találkoznak egy-egy étteremben, vagy valamelyikük otthonában. Ez a találkozó azonban – amelyet a magyar labdarúgás vezérkara hívott össze – azt bizonyította számukra, hogy az 1960-ban megszerzett aranyérmükre nemcsak ők emlékeznek szívesen és szeretettel…

Csongrády Béla


2010 március 10.
forrás: NPORT másodközlés engedéllyel.