Életének 70. évében elhunyt Menczel Iván, olimpiai bajnok labdarú gó, az SBTC, a Tatabányai Bányász és a Vasas egykori középpályása.
Menczel Iván 1941. december 14-én született a Nógrád megyei Karancsalján, a labdarúgást Salgótarjánban kezdte el, és 18 évesen itt mutatkozott be a felnőttek között is. A technikás és a kapura is veszélyes játékos a középpályán és a csatársorban egyaránt megállta a helyét. Tagja volt az 1960-ban rendezett UEFA-tornán győztes ifjúsági válogatottnak. Angyalföldről került be 21 évesen az olimpiai válogatottba, 1962-ben a chilei világbajnokságra is elutazott a nemzeti csapattal, pályára azonban nem lépett a tornán.
A csapat mind a hat mérkőzésén pályára lépett, három gólt is szerzett, az egyiket éppen a bolgárok elleni olimpiai döntőben, amelyen az ő találatával egyenlítettünk a 41. percben (ezzel - Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bene ferenc, Juhász István, Dunai Antal és Várady Béla mellett ő az egyike annak a hét magyar játékosnak, aki olimpiai döntőben gólt szerzett). A folytatásban Dunai Antal duplázott, és Juhász István is betalált, ezzel 4-1-re megnyertük a mérkőzést. Az SBTC-ben négy évet játszott, majd a Tatabányai Bányászba szerződött, ahol két bajnoki bronzérmet szerzett az együttessel. 1968-ban a Vasasba igazolt, és további két bronzéremmel gazdagította bajnoki éremkollekcióját, valamint 1970-ben Közép-európai Kupát nyert a fővárosi gárdával. Igazán otthonosan azonban a középpályán mozgott. Ott játszott Tatabányán – Laczkó oldalán, Szabó György, Csernai, Szuromi és Deli mögött –, majd ott mutatkozott be 1968-ban abban a Vasasban, amely a Varga – Bakos, Mészöly, Makray, Ihász – Mathesz, Menczel – Molnár (Vidáts), Puskás, Farkas, Korsós gála-összeállításban verte 6-1-re a Videotont. Összesen 279 első osztályú mérkőzésen lépett pályára, ezeken 49 gólt szerzett. Visszavonulása után utánpótlásedzőként dolgozott, a Vasas Izzó, a Fót, a Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatainál. Klubcsapatban1953-ben 12 évesen a Salgótarjáni Bányász csapatában kezdte a labdarúgást. 1963 és 1967 között a Tatabányai Bányász labdarúgója volt, és 1964-ben és 1966-ban a bajnokság harmadik helyén végeztek. 1968-ban a Vasashoz igazolt és itt is két bajnoki bronzérem volt a legnagyobb sikere (1968, 1970-1971). Az aktív labdarúgást a budapesti Vasas Izzó csapatában fejezte be 1976-ban. A válogatottban1962-ben tagja volt a chilei világbajnokságon résztvevő keretnek, de mérkőzésen nem lépett pályára. 1968-ban részt vett a mexikóvárosi olimpián és a csapattal aranyérmet nyert. Összesen 7 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt ért el. EdzőkéntVisszavonulása után utánpótlás edzőként dolgozott, a Vasas Izzó, a Fót, A Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatainál. Tavaly tavasszal az MLSZ Telkiben ünnepelte a bécsi UEFA-torna győzelem 50. évfordulóját, ahol a még életben levő, meghívott csapattagok (Dunai Antal, Galambos Lajos, Gál Árpád, Ihász Kálmán, Káposzta Benő, Kékesi Mihály, Krajcsi József, Mészöly Kálmán) között jelen volt Menczel Iván is. "Nem lehet szavakba önteni, amit akkor fiatal tarjáni srácként az osztrák fővárosban éreztem s ugyancsak nehéz leírni a mostani köszöntés, elismerés hangulatát. Ráadásul mindketten, Krajcsi József, a másik tarjáni labdarúgó, és én is most jártunk először a nemrégiben létesített telki labdarúgócentrumban, amely, meg kell hagyni, valóban gyönyörű s minden igényt kielégít. Jó volt újra látni a régi játszótársakat is, és közösen emlékezni az ötven évvel ezelőtti szép napokra" - fogalmazott a tavalyi ünnepség után Menczel Iván. |