|
Életének 70. évében elhunyt Menczel Iván, olimpiai bajnok labdarú gó, az SBTC, a Tatabányai Bányász és a Vasas egykori középpályása.
Menczel Iván 1941. december 14-én született a Nógrád megyei Karancsalján, a labdarúgást Salgótarjánban kezdte el, és 18 évesen itt mutatkozott be a felnőttek között is. A technikás és a kapura is veszélyes játékos a középpályán és a csatársorban egyaránt megállta a helyét. Tagja volt az 1960-ban rendezett UEFA-tornán győztes ifjúsági válogatottnak. Angyalföldről került be 21 évesen az olimpiai válogatottba, 1962-ben a chilei világbajnokságra is elutazott a nemzeti csapattal, pályára azonban nem lépett a tornán.
A csapat mind a hat mérkőzésén pályára lépett, három gólt is szerzett, az egyiket éppen a bolgárok elleni olimpiai döntőben, amelyen az ő találatával egyenlítettünk a 41. percben (ezzel - Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bene ferenc, Juhász István, Dunai Antal és Várady Béla mellett ő az egyike annak a hét magyar játékosnak, aki olimpiai döntőben gólt szerzett). A folytatásban Dunai Antal duplázott, és Juhász István is betalált, ezzel 4-1-re megnyertük a mérkőzést. Az SBTC-ben négy évet játszott, majd a Tatabányai Bányászba szerződött, ahol két bajnoki bronzérmet szerzett az együttessel. 1968-ban a Vasasba igazolt, és további két bronzéremmel gazdagította bajnoki éremkollekcióját, valamint 1970-ben Közép-európai Kupát nyert a fővárosi gárdával. Igazán otthonosan azonban a középpályán mozgott. Ott játszott Tatabányán – Laczkó oldalán, Szabó György, Csernai, Szuromi és Deli mögött –, majd ott mutatkozott be 1968-ban abban a Vasasban, amely a Varga – Bakos, Mészöly, Makray, Ihász – Mathesz, Menczel – Molnár (Vidáts), Puskás, Farkas, Korsós gála-összeállításban verte 6-1-re a Videotont. Összesen 279 első osztályú mérkőzésen lépett pályára, ezeken 49 gólt szerzett. Visszavonulása után utánpótlásedzőként dolgozott, a Vasas Izzó, a Fót, a Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapatainál. Klubcsapatban |
![]() |


















